dogma?
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
Hogy ez a “Bajnok” mekkora egy fos szám… de valamiért sokaknak ez a kedvence. – ‘Jót akarok enni, nem akarok inni, nem akarok szívni, csak istenben hinni, rózsaszínnek látni, blablablabalaaaa…’ – most nem néztem meg a konkrét dalszöveget, de ez akkor is viccesen hangzik, én legalábbis nem tudom komolyan venni, más nem jut róla eszembe, csak az, hogy: “persze, persze”.
Ez az új sztív olyan szappanízű számomra, persze, mondja, hogy nem hódolt be a divatnak, de nekem valamiért az album legelső meghallgatása után már az kavargott a fejemben, hogy biza-biza nagyon pénz- és divatszaga van az egésznek, úgy ahogy van. És az, hogy kijelenti valamelyik számában, hogy ismétli önmagát – még nem mentség arra, hogy ne tálaljon valami újat, és ne nyújtson többet, mint eddig. Amikről beszél, azok már százszor ki voltak osztva a régebbi számaiban, vagy pedig más együttesek által…
Az is mínusz pont, hogy a régebbi számaiból kiemel részleteket, nem tudni miért…
Hogy ingyen van az album? Teljesen érthető, csomó ember úgyis meg fogja venni a kiadott lemezt, neki jön ebből bőven pénz (és ezt nagyon jól tudja is). – Akkor meg ne faszozzon, hogy mások a lemezért basztak.
Hiányzik az a düh, az az energia, ami régebb megvolt benne, hiányzik a meggyőző erő, olyan összetákolt, mű az egész. Egyik szám sem üti a “Hull a merevség”, az “Antiszociális”, az “Ez vagyok”, a “Nagyapámra 2″ szintjét – legalábbis számomra.
Néhol mintha egy tizenhat éves szájából jönne egy kis panaszkodás, néhol meg egy idős tapasztalt embert képzelhetünk magunk elé, aki csalódott már mindenben, s efféle nagyon megható akármik. Számomra ez a két véglet közti rap-kedés is fárasztó. Egy rakat negatív-pozitív-relatív-ahhhr dolog, összefüggéstelen érzelmi kicsapongások. Megértem, hogy Steve sok mindenen ment át, de ezzel nincs egyedül, engem egy idő után kissé zavar az erre épülő villogása.
Az egója az legalább nőtt, még a nevét is kiemelte, az eddigi The Steve helyett mostmár Steve Antal, kérlek. Aztán ezt emlegeti is jó sokszor, nehogy elfelejtsük…
Továbbá az egyik számáról Ganxtáéknak jut eszembe a Sith című száma, és egy másikról meg a Szögletes Üveggolyónak a Tudathasadás című száma…
Meguntam a fölösleges büszkeséget, melldöngetést, hogy ő mi mindent letett az asztalra, és sokan mások meg mekkora csicskák, sehol sincsenek, csak azt hiszik blablabla maszlagot.
Adtam neki esélyt, nem ugattam egyből le (azért mégiscsak Steveről van szó!), de az album többszöri meghallgatás után sem tudott megfogni, egyszerűen nem tudom komolyan venni, már nem tud nekem szólni. Ez van. A “Progresszív költő”, az “Utálom”, az “Ikrek” és a “Pár évre eltűntem” pár sör után elmegy… bár ezek közül is mindegyikben felbasz valami – és nem a megszokott jó értelemben… Nagyjából a többi meg úgy fos, ahogy van. – “azért fogsz utálni, amiért régebb szerettél” – Nem utálom, csak unom, és már nem mond semmi újat. Persze, vannak benne “vagány” szövegek, amiket lehet majd mondogatni, de a lényeg nem ezen kell legyen.
Mit tagadjam, valami mást vártam az új lemeztől… Amikor megjelent s felraktam az mp3-lejátszómra, hallgatgattam, mióta meg itthon vagyok s van temérdek zeném a gépen, tegnapelőtt reggelig eszembe sem jutott (valakik reklámozták néhány számát faszbúkon).
Továbbá: megértem azokat, akiknek tetszik amúgy, hallgassák, de nekem a régi Steve-ek után, Ready, a sok Pókszörny, Emberallergia, Szögletes Üveggolyó, stb., stb. után nagyon sivárnak tűnik. Pedig már ezeket is csak nosztalgiából veszem néha elő, tehát örültem volna valami hasonló új cuccnak, de most mit csináljak ha ez már nem jön be, ha beleuntam/fáradtam a sok közhelybe?
Valószínűleg velem van a baj, biztos kinőttem a műfajból, nem vagyok fogékony az új ilyesmikre… Amúgy no problem, a következő lemez majd hátha jobb lesz, sok sikert Izsvánnak. :)
Nnna. Itt a vége és a pont.
mert lehet egyszerűen is. :)
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
Megint akad, nem bírom. Hallgatom a zenét, és minden második számnál egyszer csak jön úgy spontán egy szünet, körülbelül egy másodperc erejéig, majd folytatódik ugyanonnan. Amikor meg filmet nézek, ott 4-5 percenként akad meg, és az utolsó félmásodperc (az aktuális pontban) egymás után két és félszer még elhangzik, majd kicsit tovább ugrik, egy olyan negyedmásodpercet, és úgy folytatódik. Nem, nem a merevlemezzel van baj, mert akkor teljesen másképp szaggatna. Már csak tudom. Meg amúgy is három merevlemezem van, amiből az egyik már két éve vacakol, amikor írás/olvasás alatt van, akkor szaggat minden, amíg az adott file-t betölti. Egy 10 megás mp3-nál pl. 3-4 másodpercig szakadozva megy, mintha noise-zal lenne keverve az adott szám. Videókat meg abszolút nem lehet nézni róla, mert folyamatosan akad. Tehát, másként baszkódik, amikor a vincsivel van baj…
Közben megint felkúrja az agyam egy csík a monitoromon, amire a hetekben lettem figyelmes, eddig nem volt ott, nem tudom hogy került oda, de meg van karcolva, és a világos színeknél látszik, zavaró tud lenni.
De visszakanyarodva: szerintem a ramokkal sem lehet baj, tehát marad a processzor nem megfelelő működése. Va két hete kentem be hűtőpasztával, mert zúgott a kúler, ami folyamatosan 3125 rpm-en pörgött. Kár, hogy hozzámatattam, ugyanis jó szar krémet raktam rá (hát csóró vagyok, és csak 5 lejesre futotta, a harminc lejes ezüstössel ellenben, amit eredetileg szerettem volna vásárolni). A végeredmény az lett, hogy a ventilátor legalább már csak 2200 körül műkszik (tehát halk, és nem idegesít), a proci viszont az eddigi 54-57 fok helyett 67-69-ig forrósodik. Bassza meg az a gennygőzös kékeres véres pokol. Szóval, mivel nem értek az egész geci bányábabaszott lófaszhoz, ezért szépen, aranyosan ráfogom a kúrakodását és kész.
Hát akkor lássak neki.
Szétszedem megint az egészet. Kihuzigálom a sok kábelt, egér, billentyűzet, két hálókábel, nyomtató, usb-s szarak, táp, monitor, öcshééém, van itt minden… És miután fél óra tökéletlenkedés utána megtaláltam a csavarhúzót (faszér’ kellett kidobni a tompa késeket, amikkel lehetne helyettesíteni), nekiállhatok a doboz oldalának a leszereléséhez. Hajlik mindenfele, megvan futva a csavar, mindig kiátkozom a sátánfaszát is a föld alól, mire valahogy nagy nehezen le tudom hámozni… A szexi fehér lapot behajítom a szoba sarkába, ott vigyorog most nekem, mint muskátli az ablakban.
No, kapjalak ide a térdem közé.
Mivel az egyik kábel – nem igazán érthető okokból – hosszabb a kelleténél, ezért egy régi fülhallgatómmal (Philips, ez fontos) el van kötve a picsába, mert hanem belelógna a propellerbe, ami bizony nem megengedhető dolog. Valahogy kibogzom, mert másképp nem férek oda, és már előre átkozom a pillanatot, amikor majd vissza kell varázsoljam ugyanúgy, ugyanoda. Legalábbis majdnem.
Lám, lám, most már aztán szépen kikaphatom a kúlert, hogy nézzem meg miként néz ki, túl sok krémet raktam a múltkor.
Hát persze, hogy ja. Szanaszét ki van folyva, hogy lehettem olyan balfasz, minden csupa paszta, mintha egy pasztát spriccelő bré össze-vissza fröcskölte volna, még az alaplapra is jutott. Ha belettem volna gombázva, akkor se tehettem volna színesebbé. Nem lehet bírni.
Több, mint valószínű, hogy nem kell onnan leszedjem, de hát soha nem lehet tudni.
Veszek egy pézsét, és megpróbálom lepucolni. De ezek az átkozott paszták mind olyanok, hogy amikor le kell töröld valahonnan őket, soha nem fogynak el. Vagy így – vagy úgy, de egy kevéske mindig ott marad, és pofátlanul röhög szembe.
Istentelenül emelkedik a vérnyomásom, már az egész csuklóm zsíros a fehér péptől, a faszom ki van vele.
És mit ad a kibaszott ég, egy váratlan pillanatban a kezemben van egy fekete bigyusz, lesúroltam véletlenül az alaplapról.
A retkes mocskos szemét gombás ne mondjam hova. Ezt baszhatom. Szevasz neked alaplap.
De nem idegesítem fel magam még jobban, mert a sürgősségin nagy gecik vannak, és inkább nem akarok bekerülni.
Ha már mindegy, akkor legyen nagyon mindegy (sőt, még mindegyebb, legmindegyebb), pont a kezemben van egy széklába (esküszöm, nem tudom, hogy került ide), hát csaaaaatttttt! Repkednek a darabkák, zeng az egész ház, ahogy nyáladzva verem a gépet. Fenomenális érzés! Mintha az elmúlt években csak erre vártam volna, most beteljesedett.
Közben benyit valaki, oda se nézek, hörögve őrjöngök, fetrengek már a gépen. Távolról hallom, hogy hozzámszóltak, de nem tudom eldönteni, hogy “gyere ebédelni” vagy pedig “te meg mi a seggbebaszott vért művelsz” a kérés/kérdés.
Utálom amikor megzavarnak, önkényes, kicsinyes céloktól vezérelve. Kirántom az önvédelmi pisztolykámat, amivel eddig csak madarakat lőttem a vacsorákhoz, és úgy találomra a hang irányába elsütöm. Hirtelen bevágódik az ajtó, ekkor jövök rá, hogy majdnem mit tettem, de furamód élvezettel tölt el. Ezért jól kilövöm az ablakot, hallom, ahogy a kifele szakadó darabkák valakinek a fejére pottyannak, aki éktelen visibálásba kezd a tömbház előtt. A kurva anyját. Megmondtam szépen, hogy senki se zavarjon, ha gépet javítok baszdmeg! – hajolok ki a betört és ilyen módon már nyitott ablakon, és ordítom.
Végül az egész incidenst úgy zárom le, hogy monitort, gépet, nyomtatót, projektort, egyszóval mindent kidobok a másik csukott ablakon keresztül, hogy az se legyen. Dögölne meg ez a túlkomplikált agyon elektronizált faszom debil világ!
A továbbiakra nem nagyon emlékszem, de most legalább van egy vadiúj láptopom, nem tudom mennyi volt, de apám aszonta, hogy jó sok. Így néz ki.
Minden kis lúzer csóró pénztelennek meg üzenem, hogy szopják szét az összes faszomat, haha!
hírdetés?
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
“Kereskedelemben jártas 17 éves diáklány és 22 éves fiú nyári munkát keres. Vállalunk körtöskalács sütést is városnapokra vásárokra országszerte”
megtalállak titeket, én, a pornófilm-rendező!
íme a rövid forgatókönyv:
- indító jelenetként megmutatunk egy szobát, ami teles-teli van rakodva kürtöskaláccsal, az asztalka, a divány, minden… egy csinos szőke puncika leveti a pólóját, hiszen itt a nyár, és rohadt meleg van. így szépen melltartóban, egy szál tangácskában kimegy az udvarba, kezében egy nagy tállal (nem lehet tudni mi van benne, amúgyis ez pornófilm, nem számítanak a részletek).
- végigsétál a hosszú betonjárdán, elérvén a sütőhöz, ami a kert végén van.
- nekiáll kürtöskalácsot sütni
- gyönyörködhetünk néhány percig, ahogyan kéjeleg a bucibaba össze-vissza, persze nem ért hozzá, de ez senkit ne zavarjon (a sütéshez sem konyít túlzottan sokat).
- hirtelen feltűnik a kerítésen túl egy macsócsávó, aki nagy hirtelen lekapja a faszányos szemüvegét, és guvadt szemekkel bambul a leányzó hátsó felére, aki – mivel pont háttal áll – nem láthatja őt.
- újdonsült barátunk megindul felénk, átmászik a drótkerítésen, amin csúnyán megakad, felhasítván a laza ingjét, meg a gatyáját. mindkettőt sebesen letépi magáról. odalopakodik bertácska mögé.
- majd elkapja a melleit, és előhalász egy kürtöskalácsot, amit ráhúz a faszára.
- majd szegény kalácsot jól széttöcskölik.
csapó baszdmeg.
ui.: azért remélem, összejön nekik a kürtöskalács-sütés, bár szerintem vajmi kevés az esély arra, hogy valaki normális hívja fel őket. :)
blablaaah
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
Két dolgot utálok: téged meg a zenédet. :) [ sztív ]
Megint rájöttem a nagy dolgokra, gondoltam írok egyet, hogy ne más fejére tegyek trágyát, szóval inkább ide.
Ismét megmutattam a kisördög-énemet, hoztam a formámat az utóbbi időkben, nem tudom, hogy lejárt, vagy még fog folytatódni / hömpölyögni ez a sártenger a következő napokban. Pedig mit értem és mit érek el vele? A lófaszt, de nem is arról szól, hogy megváltozzak, avagy megértessem magam, és holott eredetileg a botránykodás sem állt szándékomban, valszeg attól még úgy tűnik mások szemében. Talán pont ezért tűnhetek néha jóindulatúnak. Végighallgatom, hogy mindenki akar haladni erre vagy arra, elhallgatom mindenkinek a komoly, hatalmas terveit, életcéljait, (ha tudnák, hogy fölöslegesen tervezgetnek, nem is mesélnék a legújabb ötleteiket, mert aztán úgysem úgy lesz ahogy szeretnék, utólag meg úgysem emlékeznek a kiindulási pontukra – ha megjegyzem nekik, akkor csodálkoznak), mosolyogva bólogatok, megértem őket. És így nem veszik észre, hogy nem érdekel. Hiába, az ember ha nem teszi a süketet, akkor osztják neki a semmit, örülnek, hogy a sört nem úgy kell megigyák közben, hogy merednek a nilbe. Lenyelem közben a felém felállított elméleteiket, miszerint még mindig nem vittem semmire – s ha így folytatom, nem is fogom -, de bezzeg ők majd aztán fogják. Lassan mindenki pszichológus, pszichiáter, mindenki tudja, hogy mit kéne más csináljon. Hajaj, ha a legtöbbjükre hallgattam volna, akik eddig tanácsot adtak, pfu, nem is tudom hol lennék. Nem igaz, hogy mindenki le van ragadva, tudom. Vannak akik már meg is házasodtak, akik kiköltöztek “magyarba”, “németbe”, akiknek már “stabil az életük”, satöbbi. Hát, istenem, pörög az élet, valamivel el kell tölteni. Mindenkiben benne van alapból egy bizonyos fokú üresség, ezt próbálja kitölteni, több-kevesebb sikerrel, amikor meg valamiért nem jön össze, akkor nem kapja a helyét, de megoldja kocsmázással, kurvázással, barátnőjével való összeveszéssel, utazgatással, melóval. Huh, na röhögnöm kell.
Tényleg nem látom különösebb értelmét, hogy megosszam itt a kurva interneten a gondolataimat, viszont ez így egyszerű, ugyanis ha elolvassa valaki olyan, akinek talán kifejteném az általános hozzáállásomat élőben, az már nem fog rákérdezni. És ekkor már nyertem, megúsztam egy beszámolót, ami közben nem kell kedves legyek. Vagy mi.
És elmegyek pincérkedni valahova, aztán lesz pénzem cigire és sörre. S ha kitudom spórolni, akkor még egy új vinyóra, mert nem elég a félterra zene, hát miért is lenne… De lakást így úgysem fogok tudni venni, úgyis itt kell rohadjak ezen a tanyán, ahol vagyok, amíg nem találkozok a jótündérrel elköltözés-ügyben, addig nincs amit tervezgessek az életemről, az ember a szülei mellett csak megrohadhat. Ki van a faszom magyarul, hogy nincs önálló életem, mert szarni se tudok kimenni a budira anélkül, hogy valaki ne szóljon hozzám, ne kapjak valami építő jellegű kritikát. Most jöhetne az, hogy miért nem megyek el más városba dolgozni. Egyszerű: már leszarom, nem tud meghatni. Azért gürizzek, hogy a fizetésem 90%-a elmenjen albérletre, és emiatt kelljen kölcsön kérjek állandóan, nem éri meg. Nem tudom megérteni azon embereket, akik szintén ebben a helyzetben vannak mint én, ugyanitt, körülöttem, de mégis egyfolytában örülnek mindennek. Én értem, hogy a felfogásommal lehet baj, de én nem tudok jó pofit vágni egy ilyen error szituációnak. Sok más is él a szülei nyakán, várja a pénteket, szombatot, hogy jól bebasszon, aztán utána megint ne csináljon semmit egy egész hétig. Hogy a kurva élet faszába nincs ki nekik a faszuk? Egyesek leröhögnek, hogy “hát pedig én dolgozok kiroá helyen, te miért nem csinálod ezt amit én?” Egyszerű, baszdmeg, engem apám nem vesz fel a cégéhez, nagybátyám nem nyit helyettem egy vállalkozást, anyámnak nincs olyan ismerőse, aki megboltolna olyan munkahelyet, amivel el tudnék lenni, a rokonok nem segítenek. Ha én nem csinálok valamit magamtól, akkor nem is történik semmi. Kezdek félni, hogy elborul az agyam és csinálok valami hülyeséget, aztán bezárnak. Unok már olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, persze ezeket mind művelem, csak miért; unom már a hazudozást, a sok hipokrita seggfejt, unom a köpködő parasztokat, láncaikat zörgető szabad rabokat. És mégis pofázok. Pedig legtöbbször nincs kedvem kommunikálni, de asszem, hogy ez a kedvenc időtöltésem, ha elkap a hév, nem tudom abbahagyni. Valaki nem akar ezért fizetni? Mert ehhez aztán értek.
Na végigolvastam a fenti szemetet, amit összehordtam, pár helyen kellene helyesbítsek, de fölöslegesnek látom, a lényeg ott van.
csibe baszdmeg, nesze
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos, nem saját
ez csak úgy eszembejutott a múltkor, habár már elmúlt húsvét meg minden. de jött egy csibemánia, érted…
csibéből csibe :Đ
ugyanaz
Posted by rkv01xc72a | Filed under képregénybe illő, minden fos
muszáj volt belepofátlankodjak az egyik kedvenc marhaságomba. :Đ
nem értem néha…
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
Anonymous | 2011. április 23. 02:56
ez aztán egy oltás volt, baszdmeg! :)
én se ismerem a lányt, nekem se az ideálom ((mert kicsi) de attól még szép)), fasza bepofázni, mi? én is tudok, habár eddig a pillanatig nem akartam. olcsó kurva? waááázzz, nem hiszem el ezt az istencsászárságot, két kibaszott fotóból levágod, hogy a képenlevő egy Kurva [ és amúgy szerkesztőknek: ez a bajom a rajos faszságokkal, pár kép után következtettek. ami amúgy kell a népnek, mert na, .... de akkor majd utólag ne mentegetőzzetek, hogy áh dehogy voltatok ti manipulatívak. :p ] – és híg a leve. nem jövök neked azzal, hogy köcsög anonimusz, én ezen évekkel ezelőtt túlléptem [ ha most nem lennék bebaszva, le se állnék itt neked pofázni & veled látatlanba' vitatkozni ], tehát azt sem vágom, hogy mi értelme van beszólni idegenként [ még jobb esetben ismered élőben a képen szereplőt, úgy - így -, igen, lenne értelme ] egy lánynak, akiről egy pixelt nem tudsz.
és csak merem remélni, hogy követni tudtál. és nem csak hamar beírtál valamit, majd nyomtad a kontrolduplavét, azt jólvan, az egódat simogattad picit äs csá.
olcsó kurvákról könyvet írhatnék, nagy betűvel:
én kurváztam, mert megtehettem. te mit értesz azalatt, hogy “olcsó kurva”?
persze, hogy belekötök az ilyen faszságokba, de elkap egy ideg és felkúrja az agyam, amikor valaki zsigerből ír valamit, ami idegi alapon van. semmi indok, csak száj-jártatás. amit most én is teszek, de legalább megpróbálom a számodra érdekesen fogalmazni,
ehj.
idézném egy kedves haverinámat: “amíg pénzt nem kérek el szopásért, és nem mondom mennyi az ára a baszásnak – és ha nyújtanád a dellát se kéne- , addig nem vagyok kurva! szeretek baszni!” – te valószínüleg eunuch vagy, esetleg hasonló mitikus léleklófasz, egy szereplő, aki már rég túl van ezeken.
bocs, hogy felkúrtam az agyam.
a te csöved, végülis.
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
csöveskedjünk, jeh. juú. jútafaszom. >:)
mindig is tudtuk, hogy a youtube egy szar szemét mocsok szar. de ez már mindennek a teteje és a legalja, nem bírom.
és még van pofájuk negédesen közölni a felhasználóval, hogy SAJNÁLJÁK baszdmeg! hihetetlen továbbá az is, ahogyan ezt az emberek el is fogadják, – ráadásul el se filóznak azon, hogy mekkora és milyen faszság. heh, jólvan, ugy-e. :p lófasz.
újévi pókszörny
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos, nem saját
“ne mondja senki, hogy illúziót látok, én ettől a kibaszott világtól hányok”
hehehee :Đ
bertáim és béláim! :)
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
undorom van magamtól, hogy mennyire lenézek mindenkit, és mennyire szarok mindenki fejére. durvának dÚúrva, de pont olyannyira reálisan teszek másokra, mint mások másokra. persze, megint kész vagyok, de hát mikor nem? :) és ilyenkor a legjobb a közeli embereket rugódni, rugdosni, hogy akár fel is ébredhetnének, heló, ez a valóság!
jártatja mindenki a száját, eljátszván a normálisat, aztán szégyellik, amikor a megduvadás után a másik szemébe kell nézni. ejnye. és ürítsük ki a kibaszott hamuzót, mert imidzsromboló ahogy kinéz a teraszon.
én nem hiszek a semmiben.
én hiszek a semmiben.
váó, melyik tűnhet értelmesebbnek?
“adjatok egy másik világot, mert különben végem van!”
dimenziót, alkotott fertőt, értelmet, vákuumformációt, ..
illetve, adjanak nekem egy másik mindenséget – különben végem.
na nem bírom, harapok egyet a kurva káposztába, mert egy ferdehajlamú füves kecske vagyok. vigyorgok egyet, sőt, nem is csak egyet, s megint le van szarva minden.
mert ez ilyen.
és húzhatom a nihilista faszomat az életbe.
s kezdődhet minden elölről, úgyis meg van szokva & minek változtatni.
kedvenc karácsonyom [ röpke gondolatok ]
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
elkaptam az angyalkát
levittem a pincébe
kikötöztem a csövekhez
holnap megerőszakolom
majd agyonverem egy kisebbfajta fenyőfával
kitépem a szárnyait, eladom az ócskán
s a pénzből veszek egy üveg vodkát
__
majd üvöltözve kihányok a teraszról
az öreg ház rejtélye – meg az a kurvára titokzatos pince
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
..Telt-múlt az idő, a három fiú addig járt pszichológushoz, míg végül meggyőzték saját magukat arról, hogy a házban sohasem jártak. A Legfiatalabb is – rengeteg unszolás után, sok-sok finom csokoládé és cukorka árán – nagy nehezen de megszólalt, mindenki hatalmas örömére. Még flekkent is sütöttek azon a nagy napon, amikor legelőször elhagyta egy szó a száját: labdaaaaa!
Ismét focizhattak boldogan, sőt felszereltek egy palánkot is az egyik póznára, így kezdtek átállni a kosarazásra…
Egy napsütéses szép szombati délelőtt is így kezdődött, anyu-apu elrobogott az ikszhatos béemvéevel a Tesco-ba (amit a feljelentésből összekarisztolt pénzből vettek, ugyanis panaszt tettek a hajdan elhanyagolt ügy lezárásával kapcsolatosan, a gyerekek traumája igencsak nagy horderejű vád volt), ezalatt a három srác nekiállt kosarazni. Egy idő után a Középsőnek eszébe jutott, hogy kicsit kellene nosztalgiázni is, kotorják elő a focilabdát. Hamar nekiálltak rugdosni az ütött-kopott bőrlabdájukat, de aztán ráuntak, mivel hozzászoktak a kosárlabda nagyobb súlyához. Így hát inkább rugdosták azt, nem törődvén semmivel, próbálgatták a palánkba repíteni lábfejjel…
Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy megjelenik három csúnya fekete csóka, amik elkezdtek károgni körülöttük. Az egyik leszállt a mellettük lévő szemeteskuka tetejére, amikoris pont ebben a pillanatban rúgta a Legkisebb fiú arrafele a labdát. El is találta a madarat, az pedig ennek hatására hatalmasat utazott, tíz-tizenöt méteren keresztül, egyenes a régi ház fele. “Átrepült” a kerítésen, s egy tompa puffanással földet ért (valószínűleg a málna bokrok alá), csak úgy nyekkent. Nyeltek egyet mind a hárman, el is tátották a szájukat, mialatt a labda pattant kettőt – a kukának az élén nem akart megnyugodni – és egy az egybe zuhant a madár után, be a kertbe. Az almafáról sokatmondóan tekintgetett lefele a megmaradt két szárnyas jószág. (Amúgy örvös csókák voltak, nem tudni, hogyan kerültek oda.)
A Legnagyobbik idegességében rágyújtott egy cigire, valamiért sötét gondolatok kerítették a hatalmába, nem igazán értette az okát, hogy miért is kezd zavarba jönni. (Azért minden tisztelet a pszichológusnak, amiért sikeresen átmosta az agyukat; gyógyszerek, manipulatív szövegek, kétezertízes monarch-projekt kicsiben, satöbbi.)
- Nem kéne annyit cigarettázz, apu ha megtudja, szíjat hasít a hátadból! – szólt a Legkisebbik.
- Kuss van, jó? Most ideges vagyok, bammeg! – torkolta le a Legnagyobb, miközben a rúd lógott ki a szájából, és megkínálta a Középső testvért is. Az vonakodva, de elfogadta.
Miközben szívták a finom dohányt, tanakodtak:
- Most akkor át kell másszunk a kerítésen, vagy mi?
- Hmm, szerintem valahogy szedjünk ki vagy két lécet, nekem nincs kedvem kiszakítani a vadonatúj fubu-nadrágomat.
- Nem mondasz hülyeséget… Na, kisköcsög, te akkor hozd a láncfűrészt meg a kisbaltát, amíg mi itt elvagyunk! – ripakodtak rá a kisöcsire.
- Mindig engem csicskáztattok! – azzal, ha zsörtölődve is, de elvonult a garázs irányába.
Eközben eltűnt a nap is az égről, eltakarták a hirtelen összegyűlt felhők.
- Úgyis untam már a mai napra ezt a bohóckodást, hamar kiszedjük onnan cuccost, s aztán húzunk haza Star Craft meccset nézni! – Mondta a Legnagyobbik, miközben a kerítés felé biccentett.
Néhány perc elteltével érkezett is a kistesó, de csak egy szál balta volt nála.
- Mi az, a láncfűrészt hol hagytad? – kiáltott rá a Középső.
- Nem találtam sehol, de azzal amúgyis zajt csapnánk, s a szomszédok észrevennék…
- De Bözsinéni úgyis süket, Bélabá meg ilyenkor rég kocsmázik, no mindegy… – érkezett a válasz.
Azzal felálltak a fűből, ahol eddig oly kényelmesen heverésztek, és munkához láttak. A legnagyobbik odaállt a kerítés mellé, kiköpte a csikket, és nagy bölcsen egy hatalmasat rábaszott az egyik deszkára. Nem kellett volna olyan vehemensen tegye: életében először fogott szerszámot a kezében, a balta lecsúszott a lécről, és csatt, beleállt a bokájába, miután a térdét kettészelte. Se ki – se be. A három fiú lefagyott, a két kisebb testvér ajkait harapdálva, riadtan pillantott a báttyara. Aki éktelenül káromkodott egyet, majd halkan nyögve ennyit eresztett ki magából:
- Hívjátok a száztizenkettőt!
A Középső fiú vakarta volna is elő hamar a telefonját, viszont ebben a pillanatban éktelen üvöltés hallatszott fel a kerítés másik oldalán, majd hatalmas robajjal egyszerre több deszka is kiszakadt mellettük, a repkedő fadaraboktól alig láttak valamit. Egy ember rontott rájuk, vaskesztyű volt rajta, kezében szögesdrót. Vérben forogtak a vizenyős szemei, az őrület ki volt ülve az arcára, s mielőtt felocsúdtak volna, mind a hárman egy rakásba voltak kötve, a földön feküdve, a nagydarab ember pedig már húzta is őket a régi ház irányába. A Középső, aki leginkább volt a lélekjelenléténél, hörögve kiáltozni próbált, de ezzel csak azt érte el, hogy két másodperc erejéig megálltak, és egy hatalmas szájbarúgást kapott az ismeretlen túrabakancsából. Hihetetlen sebességgel közelítették meg a ház ajtaját, ami már tárva-nyitva, mintegy hívogatván a vendégeket.
Egy nagy terembe hurcolta őket a foglyul ejtő, és rutinos mozdulattal leragasztotta mindhárom gyerkőcnek a száját. Kirántotta a baltát a Legnagyobb lábából, csámcsogva nézegette egy félpercig, lenyalt egy kis vért róla, ízlelgette, öblögetett egyet, majd köpött. A szerszámot elhajította a sarokba, ahol valamit el is talált, ami hatalmas csörrenéssel atomjaira tört. Injekcióstűt vett elő, és azt mondta:
- Most azt fogjátok tenni, amit én mondok!
Mindhárman intették, hogy nem-nem, nem akarják… Továbbment:
- Be fogtok állni, baszdmeg! Ez itt kurvára heroin! – Azzal lehajolt, és negédes mosollyal mind a háromnak beadta az adagot. Utána levonszolta őket a pincébe, ahol kikötözött kétfejű ribancok voltak és egy halott sárkány. Nyögött az egész ház, mintha valami sátáni orgia folyt volna, valahol a pokolhoz közel. Pedig az volt a mennyország. Fröcsögött a vér, folytak a testnedvek, kis apró zöld manók ugrándoztak, és szöktek át lávafolyamokat, egy teljesen más dimenzió volt. Az idegen előkapott valahonnan a sarokból egy sörösládát, felfordította, ráült, és rágyújtott. Majd meghúzta a vodkás kannáját.
…..
Aztán amikor a fiúk magukhoz tértek, mindegyikük azt hitte, hogy csak egy álomba csöppent. De pik-pak kiábrándultak, amikor a borostás arcú, márió-sapkás férfi feléjük hajolt és széles vigyorral így szólt:
- Na? Jó volt? – Azzal megfordult, és egy szekrény tetejéről lekapott egy láncfűrészt. Határtalan félelemmel konstatálták a fiúk, hogy az az apjuk láncfűrésze! Az arc beindította, ajkai elé emelte a bal mutatóujját, s ismét megszólalt:
- Ssssss! Nyugi van, héló! Épp elakarlak engedni titeket, de ha mozogtok, még véletlenül belétek vágok! Tehát nem ficánkolni! Értem?
Meg se mertek nyikkanni, habár a szájuk még mindig le volt kötve. A “láncok” hamar lekerültek róluk, így hát a Középsőnek meg a Legnagyobbnak megfordult a fejében, hogy támadjanak rá az elrablójukra, de túl elcsigázottnak is érezték magukat, meg hát az életveszélyes berregő masina is a frászt hozta rájuk. Így csak épphogy – tántorogva – felálltak, és tanácstalanul pislogtak ki a fejükből. A férfi nézett rájuk kérdően, hogy akkor most mennek, vagy maradnak…? A Legnagyobbik ránézett a saját lábára, ami be volt kötve gézzel. Látván ezt a férfi, közelebb lépett hozzá és a kezeügyébe eső széklábbal odasózott egyet. A srác feljajdult, könnybelábadtak a szemei is.
- Eh, csak ellenőrizni akartam, hogy jól láttalak-e el, ha nem fájna, az lenne a gáz, úgyhogy örülj! – Kedvesen méregette a három vendégét, majd folytatta:
- Na, tűnjetek a szemem elől! Itt felmentek, balra az első ajtón kitaláltok. A labdátokat már odaadtam apátoknak, azt mondtam neki, hogy egy kisebb összeröffenésre vittelek el az egyik haveromhoz, úgyhogy ha nem muszáj nem kell beköpjetek. Amikor találkoztunk, egy kicsit kész voltam, de remélem nincs harag. Okés?
Bólintottak neki, és iszkoltak haza, mivel már jócskán hajnalodott. Otthon csend volt, aludt az egész ház, és mind a két labda a helyén volt, a cipők között.
Természetesen, nem számoltak be az eseményekről, viszont attól a naptól kezdve minden nap lejártak narkózni a csókához. Rakás pénzük ráment, de nem bánták.
Még ma is élnek, ha azóta nem kaptak egy aranylövést.
előzmény: Az öreg ház rejtélye
önsajnáltatás
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
amikor az ember azt hinné, hogy minden sínen van, akkor érkezik a felfedezés és a meglepetés kellemes keveréke: hogy mégsincsen. nincs rendben semmi. az isten bassza meg. hiába beszélsz le dolgokat, hiába száz-százalékosan biztos minden, mert az élet köp egyet, s azt mondja fakjú. aztán csinálsz amit akarsz. s ezt rohadtul megérzik a környezetedben lévő viperák, s egyből lecsapnak, mint egy áldozatra; észreveszik, hogy valamitől búskomor vagy és “depiske vagy”, aztán meg ők is rá kell rakjanak egy lapáttal. majmok. elnézést… bunkó, gyerekes, civakodó majmok. hiába nincs értelme a hozzáállásuknak, hiába tudják, hogy akkor sincs igazuk, mert csak hajtogatják ugyanazt, élvezvén kikészíteni vele a másikat. mondom én, hogy majmok. s méghogy a legjobb védekezés a támadás. – hogy ez mekkora egy eleve félrekapált baromság… bármit is reagálsz, úgyis csak öntöd az olajat a tűzre, szóval ilyenkor mindig úgy érzem, hogy minek csinálni bármit is, minek foglalkozni bármivel is egyáltalán, vagy így – vagy úgy, egyszer úgyis megdöglünk, de miért kell addig élni? áh, ez talán rossz megközelítés… szóval én már nagyon várom, hogy legyen egy nagy rózsaszínű köd, s azonkívül semmi se létezzen. nincs elég bátorságom az öngyilkossághoz, szerintem rá fogok szokni a heroinra.
s az, hogy vigyorgok csak azért van, hogy tűnjek változatosnak, így az emberek el tudják viselni a jelenlétemet. legszívesebben felvenném a flegma pofámat, beülnék a legutolsó késdobálóba, ki sem mozdulnék onnan. s nem azért, mert inni jó, hanem mert nincs kedvem látni a körülöttem lévő fertőt. mindenki rohan valahova, mindenkinek dolga van. mert meg kell élni valamiből, blablabaaaa. akar élni a faszom. nem várom, hogy a társadalom tartson el, viszont nem is kértem azt, hogy erre a bolygóra kerüljek. ha már itt vagyok, akkor forgolódjak én is a sárban, mi? nem értek semmihez, és nem is akarok érteni semmihez. butára akarom inni magam, hogy olyan boldog legyek, mint a fogatlan afrikai erdő-menti emberek. csak a gyomrom ezzel nem ért egyet. most is úgy vartyog, hogy állj már le te faszkalap…
egyre jobban utálok mindent, ami él és mozog. az emberektől elkezdve a hernyókig befejezve. dögöljön meg minden, ami szépnek tűnik, dögöljön meg a szesz, a technika, a jövő, a mézbe mártott jólét, a szleng, a kegyesség, a hazugságok… a cseszlék a monitoromon, a tudatlanság miatt létrejött üresség, dögöljön meg a számító jóindulat, az akaraterő, az akarás, az akarat, dögöljön meg az érték, az erény, dögöljön meg a segítőkészség, dögöljön meg a pozitív rosszindulat és a szar. senkit nem érdekel semmi
aki magára ismer, az igenis vegye magára! és kapja fel a vizet, sőt akár be is kaphatja.
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
Förtelmes, hogy milyen emberek vannak. És felháborító, hogy mennyire számító típus a legtöbbje, mennyire önzőek, de egyben mennyire buták és kiszámíthatóak. A minap elstoppoltam Kolozsvárra, hát egyáltalán nem volt egyszerű, sőt… Tartom Maroson’ a CJ-s táblát, megáll egy piros Audi, de tőlem 20 méterre. Egyből azt is hittem, hogy csak lehúzott egyet telefonálni, mint a nagyok, vagy pedig csak engem akar szopatni (történt már meg, hogy amikor egy ilyen nem mellettem megálló autó felé kezdtem indulni, az egyből elhajtott), így hát meg se basztam, meg se mozdultam felé. Errefel elkezdett dudálni. Mondom, nem igaz, szexi lesz, mert akkor ma fasza autóval suhanok, s öröm van. Egy nagydarab pornószemüveges tata vigyorgott az aranyfogával a volán mögülről rám, és csábítóan hívogatott. Próbáltam nem aranyosan köszönni nekem, csak a tisztázás kedvéért, hogy bizonyos dolgokban nem lennék benne. Szokásomtól eltérően nem említettem meg neki, hogy nincs pénzem, gondoltam csak nem fog rinyálni az úri kocsijával, pláne ha már ennyit várt rám, akkor már úgyis elvisz. Meg a személyiségével voltam lefoglalva, szociopatább feje volt, mint Bush-nak, hirtelen nem is tartottam fontosnak az anyagiak közlését. Hiba volt.
Az út alatt nem nagyon szólt hozzám, pik-pak felfogta, hogy nem vagyok kommunikatív kedvemben, és pik-pak közölte azt is, hogy kibelez, ha valami pedo-buzinak nézem. Elég hülyén vezetett, va kétszer is majdnem begyűrte a seggünket egy baszott nagy teherautó alá, Ludasnál meg majdnem levágta a kanyart, adott pillanatban az futott át az agyamon, hogy az idiótája a lejtőn keresztül lerövidíti az utat.
Tordán szidta a forgalmat, mint a kurvaélet, utána mérgében el is ütött egy kutyát, amelyik pedig csak békésen rágcsált egy román csontot az út szélén. Csak úgy fröcsögött a vér. Hörögve hahotázott a szituáción, és egy láncfűrész gyorsaságával hadonászott a kezével, olyan sokkot kapott a magának generált élvezettől.
A feleki tetőn aztán rallyzott kegyetlenül. Három autó ütközött össze miattunk, s tört ripityára. A tag meg se állt, áthajtott két – az egyik autoból kirepült – holttesten, és egy hirtelen pillanatban előkapott egy kamu-szirénát, amit felbaszott a kocsi tetejére, s beindította. Így nagy villogva s vijjogva száguldtunk tovább, semmivel sem törődve.
Ahogy beértünk Kolozsvárra, előkapott egy cseszett nagy stukkert, és az obszinál, a körforgalomban tett 12 kört. Közben lövöldözött a táblákra. Az emberek hisztérikus visibálásba törtek ki, repültek a kezek, a lábak, sokaknak leesett az álla. Tele s tele volt a járda széle leesett állakkal.
Megkérdezte, hogy hol szeretnék kiszállni. Alig mertem megszólalni, s ezt látván elkezdett magyarázni elég ijesztő dolgokat. Azt mondta, hogy ő tulajdonképpen ördögűző tanfolyamokat szokott tartani, de utoljára sajnos őt magát szállta meg a nagy GL. A kibaszott Gonosz Lélek. És ha minden igaz, miután én kiszálltam az autóból, viszem a Sötétséget magammal, így ő megszabadul, viszont én kifogok nyírni sok ártatlan és bűnös lelket. De ha adok neki 100 eurót, akkor majd pár hét múlva kiűzheti belőlem. Úgyhogy élvezzem ki a szabadságomat az autójában, amiből már nem sok van hátra. Ha akarom, elvisz még Váradig is meg vissza, ugyanis nagyon belejött a mókázásba, s még nem akarja abbahagyni.
Persze, köpni-nyelni nem tudtam. Bevitettem magam a központba, és a Szent Mihály templom előtt kiszálltam. A templomon a kereszt felizzott, majd megfordult. Egy ablak hatalmas reccsenéssel betört. A színes ikonból lófasz lett.
Meglepve tapasztaltam, hogy ahogy csuktam volna be az ajtót, ráköptem egy hatalmas véres valamit az ülésre, s azzal tiszta erőmből berúgtam az ajtót, s még odaszóltam, hogy “tűnés, köcsög”.
Egy idős vak nénike tipegett felém, megkérdezte, hogy hány óra, erre kikaptam a botot a kezéből, és elhajítottam egy nem messze lévő nyitott kanálisba. Utána kellemes hangnemben elárultam neki, hogy negyed tíz. Majd közel hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam: még két óra negyvenöt perc, és újra színre lép a Sátán, aztán úgysem fog senkit se érdekelni, hogy hány óra, mert mindig éjjel nullanulla lesz. Azzal otthagytam, hadd elmélkedjen a hallottakon; tudtam, hogy orbitális faszságot mondtam neki, de olyan jól elesett rémisztgetni.
Hogy tetőzzem az élményeket, hamar rá is gyújtottam egy finom Lucky Strike cigarettára, természetesen pirosra. Egyből mellettem termett két koszos színű érdeklődő, vajon van-e a számukra cigarettám…? Hát volt. De nem volt tüzük, azt meg már valamiért nem szívesen adtam volna, így hát elkaptam egy mellettem lévő vascsövet, s az egyiket úgy pofánbasztam vele, hogy szanaszét repültek a fogai, a szuvas szemfoga akkorát ugrott a szájüregéből kifele a nagyvilágba, hogy a spanjának egyből kiloccsintotta a szemét. Volt nagy ordítás, nyüszítés. Kemény csórók voltak, egyből az jutott eszükbe, hogy most össze fognak verni, csak azt nem tudhatták, hogy engem megszállt valami nagyon durva akármi. Hirtelen a táskámba termett egy tíz kilós cirkulalap, amire rá volt írva, hogy eredeti japán gyártmány, tehát saját magát forgatja. Csak elő kellett kapnom, az mint egy házőrző kutya, úgy pattant közém s a két támadóm közé, s nagy ricsajjal kezdte felszeletelni őket. Mire a rendőrök kiértek hozzám (naná, hogy a bámészkodó emberfejű mocsadékok a nyakamra hívtak katonaságot s interpolt), addigra már rég az almámat rágcsáltam, s mint Bugs Bunny a répával, művésziesen keresztbetett lábakkal, csak lazán rákérdeztem, hogy mi a probléma? Vázolták nekem azt amit már amúgyis tudtam. Erre lebasztam őket, hogy mégis ki a kurva anyjuknak képzelik magukat, amikor én vagyok a Rettenthetetlen CiRkula. Ettől beszartak rendesen, elnézést kértek, összenyalábolták magukat, hobbiból lelőttek két közelben lévő statisztát (ha már kiszálltak, akkor valami pif-puff mégis legyen, hát nem?), felszálltak a zöld teherautóra, és elhúztak a gecis picsába.
És azóta garázdálkodom, úgyhogy féljetek tőlem, az isten basszon meg titeket, baromarcú tetves huligánok!
megnyugtató pusztulás
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
memória és érzékek elhalása
a félelmetes sajnálat
átéget minden sejtet
üreges és lángoló
örvénylő belső fény
szenvedélyes emlékek
hódító csendesség
leigázott fájdalom
győzedelmes könnyek hiábavaló áttűnése
csak a halál
a félelem
zárva morbid varázsába
a tegnap eltűnt
sötétség telepedett le
a végzet átalakítása
töredezett testület
a tükrözött feloszlatás
mindenekfeletti döbbenet
összeütközik régi és új
az enyészet egy világ
a bomlás megszállottja
s mint pára elhalványul
és kerültek állatkáim! :Đ
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
a pofázhatnék és az intellensgáz szexuális élete
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
- Pofázhatnékom van.
- Gyere, beszéljük meg.
- Tudod, a hangok a fejemben nem hagynak. S ki kell beszéljem. Ki kell mondjam. Mondjuk, habár, öö, esetleg, talán – még kurvára nem tudom, hogy mit… De majd rájövök! És akkor majd jól kifejtem!
- Tehát akkor így gondolod: akarsz beszélni valamiről, amiről még nem tudod, hogy létezik.
- Faszt. Tudom, hogy létezik, csak nem jut eszembe, hogy ez mi is valójában.
- Ja, ha rágyújtanál, akkor beugrana, tudom én, jaól tudom…
- ..tegnap rájöttem, hogy miként fognak a metánnal sokunkat meggyilkolni! Bizony. Ki fogják fejleszteni [ sőt, plauzíbilis: már ki van ] az Intelligens Gáz-t. Becenevén csak intellensgáz-nak fogják szólítani, hogy a beavatatlanok még azért se értsék. Vagy mi. S ez az intelligens gáz kegyetlen lesz, basszátok meg, kedveseim! Ez olyan gáz lesz, hogy alattomosan fog szivárogni, miközben figyelni fogja a környezetét. Előszöris felméri, hogy mekkora a zárt tér körülötte. Miután ezt megtette, kiszámolja, hogy mekkora mennyiségben kell jelen legyen, ahhoz, hogy minél több mindent szét tudjon cincálni, minél nagyobb rombolást tudjon produkálni. Ezután meg nekiáll gyűlni. Csak gyűlni, gyűlni, halmozódni, tobzódni, felhalmozódni, összeszedni minden odatartozó molekulát. És ha véletlenül szikrát észlel, akkor nem robban fel egyből, hanem villámgyorsan lefuttat egy tesztet, hogy elegendő mennyiségben van-e jelen egy hatalmas pusztításhoz. Ekkor ha úgy érzi, hogy még nem áll rá készen, akkor nem foglalkozik semmivel, csak gyűl tovább. Értsd: csak akkor fog robbanni, amikor már viszi a háztetőt is, sőt egyből a szeméttelep mellé tudja repíteni az épületdarabkákat, embercafatokat.
régi faszkodás
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
éppen egy régi mail címemet csekkoltam, hogy mik vannak az elküldött mappájában, s találtam egy swish-ben elkészített marhaságot, amit valakinek elküldtem, csak úgy.
“mai info oran untam magam.. s nah :D ” – tényleg unhattam magam, 2005-ben még élvezhettem ilyesmikkel foglalkozni: lofaszocska [ kattintásra béÉjön ]
én vagyok DinnyeBácsi!!
Posted by rkv01xc72a | Filed under képregénybe illő, minden fos
disznóvágás vagy maszturbálás?
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
bemutatkozás
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
Sziasztok! Ananász Aladár a becsületes nevem. Nem kell csúnyán nézni rám, én is ember vagyok. Csak egy kicsit más. Illetve, nah. A fajom valamivel a homo sapiens megjelenése előtt külön utat választott magának. Én a Szájtátó Szigfridek alfajba tartozom.
Ők mögöttem a családom. Mellettem, jobbra látható a feleségem (hogy beleéli magát, a drága, a fotózásba), ő csak simán AnanászLé. A leánykori nevét nem árulta el nekem soha, de én nem firtatom, hisz mindenkinek lehetnek titkai. A harmadik személy pedig a fiam. Éppen lehúztam neki egy hatalmas nyaklevest (elfelejtette megpucolni a cipőjét, sőt a csikkeket sem szedte össze, pedig megkértem rá), most ezért picit haragszik. Sebaj, hamar megbékél, mert szeretetreméltó teremtés ő is. Ja, igen, neki Üstök a neve. De mi csak Anikónak becézzük.
Szeretem a black-metált és a death-metalt. Már dédapám is sokat üvöltözött esténként, két fadarabbal verve egy rozsdás fazakat. Nem is gondoltátok volna, de Burzum Varg Vikernes is közülünk való.
Ami érdekes rólunk: szeretjük a műanyag flakonokat szétrágni, és ijesztgetni a kisgyermekeket, mert az annyira mókás dolog. Persze, hamar leunjuk. Mondjuk elég rossz, amikor egy ásításnál a sült galamb pont berepül a szánkba. De már megszoktuk. Van egy hálónk, amit egy erre kialakított zsebben tartunk (a hasunknál található), és amikor ásítunk, mindig a szánk elé kapjuk, így megelőzvén bárminek a behatolását.
Szeretjük a málnaszörpöt, összekeverve sörrel. A vodkát sajnos nem bírjuk, mert túl nagy mennyiségben vagyunk képesek nyakalni a dolgokat, meghalni egyből meg nem szeretnénk.
Mi is félünk az Antikrisztustól, mi is várjuk a világvégét. Tegnap éjjel is annyit reszkettem a takaró alatt, hogy arra ébredtem, gereblyével húzkálnak. A feleségem félálomban azt hitte, hogy levelek sokasága vagyok, amit fúj a szél – s gondolta, orvosolja a problémát.
Mi is éhbérért dolgozunk, velünk is ordibál a főnök. De mi nem síránkozunk annyit.
Viszont nem használunk mobiltelefont, mert miután néhányunk megjárta, hogy lenyelés után kritikus állapotba került, utána valahogy tartjuk a tisztes távolságot a kütyütől. Pedig amúgy mindenevők vagyunk, éppen csak néhány dolog létezik, ami nem kerülhet a szervezetünkbe, az egyik a mobil. Tulajdonképpen annál veszélyesebb egy mobil, minél többet volt használva. Ugyanis felgyűlnek valahogy benne a beszélgetések, és ezt az agyunk érzékeli. Igen, még egy kis apróság, hely híján, nekünk az agyunk rögvest a gyomrunk alatt van. Sokan gúnyolnak ezért SeggFejnek is, de olyankor mindig az a válaszom, hogy a fejem az a helyén van. Vagy pedig csak símán ráordítok, szokott az is hatni.
Na, de megyek onanizálni…
titkok a budipapírról
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
- de, hogy mennyire szar nálatok a vécépapír. érdes, vékony, szakad, szúr. most miért nem lehet venni kicsivel drágábbat, ami legalább puha, és nem kell össze-vissza hajtogatni, akár tízszer is egymás után…
- jah, ami még illatos is, mi? hogy barack illatú legyen a segged utána. vagy ananász, kókusz, tudom is én.
- jajaja, van pl az a zewa; persze, drágább meg minden, de legalább ott szakad ahol kell, és nem félsz, hogy az ujjaddal belenyúlsz a lyukadba.
- na és most miért, baszdmeg? régebb örültek, ha került hamar valami újságpapír, s az is jó volt.
- nah persze, mert azzal aztán ki is lehet.
- ó, hát ha csak az van, akkor az is jó. soha nem jártad meg, hogy szarás után veszed észre, hogy nincs amivel kitöröld?
- de, persze, jártam meg, de akkor letusoltam.
- el tudom képzelni: kézfejből letörlöd a nagyját, aztán irány a kád. s ha nem otthon vagy?
- hát… úgy még nem jártam! de akkor is kemény meg minden az újságpapír.
- nofene, az előbb még a román, legolcsóbb fa-darabos seggtörlőpapírt kritizáltad.
- az még mindig jobb, mint az újság. mondjuk ha nem figyelsz, ezzel is véresre tudod kaparni a segged.
- baszki, szokja az ánuszkád a gyűrődést. mi a fasznak képzeled magad, hímestojásnak? a seggedről van szó, baszdmeg, ne kúrd fel az agyam! eltelik ötven év, és az emberek annyira elkényelmesednek, hogy a végén nedves ronggyal fogják nyalongatni az ülepüket. hihetetlen. nem akarod esetleg, hogy legközelebb kinyaljalak?
- na jó, veled tényleg nem lehet normálisan beszélgetni…
- én hoztam fel ekkora kibaszott nagy problémát, én ölöm az idegeiemet a vécépapír minősége miatt? ha nem tetszett, akkor mé nem használtál pézsét? lóg ki a zsebedből.
- azt használtam, de azért az már tényleg luxus. bár, tudom, neked jó az ablaktörlőbe is beletrombitálni az ormányodat.
- vagy töröld kézzel, ne papírral. vagy tanulj meg nyom nélkül szarni. szar a vécépapír? s ha nem lenne szar? akkor meg szaros lenne. vááá. nem értem, minek kell felhozni témának. nem értem, hogy az emberek miért nem tudják megtartani maguknak az ilyesm’ dolgokat. kijössz a budiról, azzal téma letudva. nem osztod. velem lehet beszélgetni, de hülye szövegre csak egy ótvar körítést tudok rálapátolni. bocs?!
- esküszöm, legközelebb vodka helyett egy guriga minőségi vécépapírt fogok hozni.
- jó. majd megisszuk!
- ….
- nah, menjünk s szívjunk el egy cigit.
mert szavazgatni össze-vissza jó.
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
egy rakás szavazással futok össze egyfolytában. szavazz bercire vagy gizire, melyik a faszacsávó?! szavazz! kutyaszar, cicaszar, nőstény elefántszar, kecskeszar, kecskefasz legyen? hibrid vagy nem hibrid? anyádat kúrnád vagy húgodat? szavazz! szavazz! szavazz! sőt, még lájkold is. szarabbnál szarabbak hülyeségek kerülnek – ha kell, ha nem – a pofám elé, hát lófasz! én is tudok egy ilyen faszságot összedobni, aminek semmi értelme nincsen.
merényitől egy részletecske. :)
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos, nem saját
nem szeretlek. imádlak. bizony. utállak. dögölj meg. ne dögölj meg? áh, faszom. oda vagyok érted, élet. élek? persze, hogy persze. huh, kurva kibaszott kurvakirály. szép minden, vagy rosszul gondolnám? mindenki tud mindent. tanuljatok meg baszod válaszolni! kurvaanyátokat ..
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
1. szeretlek.
2. nem is egy, mert csupán megszerettelek, de nem bírlak, szóval BÍRLAK, és ezért tisztellek.
3. leszarlak.
4. tulajdonképpen nem is hogy leszarlak, hanem egészen egyszerűen nem érdekelsz, mert primitív vagy.
5. lófasz a seggedbe, mert bunkó vagy. mégpedig azért, mert – bármennyire hihetetlenül hangzik is – idiótán pislogsz körbe, amiért a fejedhez vágok olyan dolgokat, amelyek sértik az önérzetedet, viszont élvezed.
HAT. nem érdekel a véleményed, nem tudom felnyitni a rothadó csipáidat, nem is érdekem, miért is lenne az, kabd be, ezért káromkodok. mégpedig azért, hogy előbb-utóbb csakazértis megdughassalak.
7. így van.
8. de miért?
kilenc: azért!
10. önérzetes hisztis picsafasznak tartod magad, illetve: megjátszod, megjátszanád, de senkit nem érdekel rajtad kívül. akkor meg miről is beszélünk? mégis miről? arról, hogy sajnáltatod magad reggeltől napestig, panaszkodunk éjjel-nappal? mert béla vagy? mert béna? értelem? hát az istenlófaszocskát! vegyél vissza a visszataszító kurvasirály egodból.
11. senki nem kíváncsi a nyavalyás, nyavalygós életfelfogásodra, ha mégis – akkor az érdekből – ,,,,,,úgyhog nyugodtan lelehet szopni mindenkit egy szál cigiért, senkit sem érdekel, az ég világon senkit. továbbá meg kit érdekel az, hogy niccccsehívő vagy, avagy éppenséggel csoránt szereted netalán dosztojevszkit. leszarják. megintcsak demiért. büdös picsája hamupipőkének.
12. és kitérdekel az, hogy te rosszul érzed magad. zavar? magyarázkodsz? megszeretnéd, meg-a-k-a-r-o-d váltani a kurva kibaszott kurvavilágot?
13. hát hajrÁ!
14. fog az menni.
15. nem fog menni.
16. nem tudod, mert gyenge vagy. mert beülsz egy korcsmába, s inkább gyártod az elméleteidet, viszont képtelen vagy megírni őket.
17. nehogymÁ megfogalmazni.
18. nehogymár előadni.
19. mert mindenki szarik rá, de olyan magasívből, magas-ívről, hogy az már-már hihetetlen.
20. mert húsz
21. húz a hiúz meg a húsz. a lóvé. a kurva della. pénz, geci, szar, sármosság, szemétség, hazugság, ótvarság, pénztelenség, geciség, rotvájlerség, rockefeller, szádemárki, anyámpicsája.
22. és reggelig írhatnám eme gyöngyök sorozatát, nem látom értelmét, tehát:
24.
35.
99
meg lófasz
101dalmátnagyfaszom
22
lófasz
harminkilenc és huszonhárom
nemérdekel
huszonhárom
huszonhárommm
huszonhéra
hetéra
lófaszocska
istenfaszocska
nemérdekel
kapjátokbe
anyátokpicsája
kurvaanyátok
annnnyjátok
anyátok
az anyját mindenkinek
mindenkinek a kurva picsája
dögöljöteejhfxlkhfdkl
szóval: dögöljetek meg, dögöljetek szét – szanaszét
anyátok egy ribanc; közösen
közösségiesen, mert miért mert ne
mert sátánvagina
mert köcsög mindenki
mert önző minden fasz
mert debil minden ember
mert gyökér táplálja a fát, a fa-ágakat, az emberi taplóságot, gyarlóságot, a növényeket, az állatokat, az idiotizmust, az eredetizmust, a jóindulatot
a bénaságot, az életképtelenségnek is van határa
vonat elé kell állni, mert az nem jó, de jó és hatásos
meg a faszom
húzhatom
a nihilsta a faszom’
a faszomat ebbe az életbe
de nem számít, mert mindenki cédageci
és tényleg semminek VAN értelme
vivá nil, megintcsak
szia berta, szia béla
gusztáv béla
gusztusos vagy? engem nem érint! biinsten!
lófasz a picsádba
khm, akartam fogalmazni: puncikádba éles fészer
nagy fűrésszel, nagy láncfűrésszel
ízlelgesd a sok szart, a rengeteg sok varánusz-szart
dinoSZAuRusz-kihalás
áldás
béke
héccencség
gatyában a szar szart sem ér
szóval ízlelgesd szépen
maga a delícia, a pina
a picsa
a kitérdekel
a megtestesült negatív nagyúr
a mélybányászbéka ülepe alatt is sok van
reggelig lehetne írni
csak kéne inni
de nincs mit
befejezem
majd máskor folytatom,
talán
ha majd lesz kedvem.
mert élvezettel ..
háttérnek
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
a minap le voltam picit fáradva, s unalmamban nekiálltam csak úgy össze-vissza baromkodni paintben [ tulajdonképpen photoshop-ban, de ez nem igazán látszik az 'alkotáson' ], mert semmi másra nem voltam képes abban az állapotomban, amit a hetes öncincáló turné okozott. mivel haverinámnál voltam, ezért összedobtam neki egy aranyoska hátterecskét. értékelte. :) 
mert egyesek megérdemelnék.
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
egyszer kipróbálnám, hogy valakit jól kikötöznék a vállától meg a csípőjétől fogva, egy csigolya segítségével lógatnám a plafonról, lerögzíteném a gerincétől fogva – a feje tetejétől egészen a bokájáig – egy fémrúddal, hogy ne tudjon megmozdulni, még ficánkolni se legyen lehetősége; majd lassan beleereszteném egy olyan hordóba, amiben egy éles ventillátor pörög, ami még a gyémántot is képes lenne vágni. arra lennék kíváncsi, hogyha vattával betömném a száját az illetőnek, akkor folynának-e a könnyei kínjában?
..a Káosz tulajdonképpen a rendetlenség rendszere ~
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
csürhe banda! az isten bassza rátok az eget! mert megelégedtek azzal, hogy van egy állásotok, egy fedél a fejetek felett, jólnevelt robotokként éveken keresztül nem csináltok semmit, csak előteremtitek magatoknak a megélhetési cikkeket, amiket majd szarrá formáltok. majd ráébredtek, hogy egész életetekben nem csináltatok semmit, nosztalgiából erőltettek régi időket felidéző ‘szép’ dolgokat, de csak rosszabb lesz, mert csupán az idő múlása fog súlyosabb teherként nehezedni a vállatokra.
mi /élőlények/ is csak biológiai robotok vagyunk. nekünk kell oxigén, víz, némi táplálék, és elvagyunk a tudattal, miszerint mi vagyunk az evolúció csúcsa. megteremtettük a robotokat, és húh, milyen ügyesek voltunk! beképzelten azt hisszük, hogy az lehet az ember rabszolgája meg csicskása. pedig, ha jobban belegondolunk, könnyedén kicsúszhat a kezünk közül a nagybetűs Technika. kezdjük azzal, hogy márpedig egy robotnak is szüksége van alapvető dolgokra, mint például az elektromosságra, szilíciumra, vagy bármi más szarra, amitől működőképes lesz. hogy nem képes érzelmekre? kár ezen filózni, elégedjünk meg annyival, hogy gyerekcipőben jár a robotika, és ismerjük be azt is, hogy hajdanán az ősidőkben élt majomember primitívsége igenis összehasonlítható egy mai robot helyzetével. [ a kapacitást nincs amiért nézni, egy robot tud számolni és pont. a majom / ember az meg más dolgok fele orientálódott; ez a szép az egészben. ]. és folytatván, gyönyörű téma az emberi agy – meg annak felépítése. sok mindenre nincs magyarázat, hogy néha mit miért teszünk, pedig kémiai és fizikai folyamatok hosszú sora határozza meg – nem pedig csak befolyásolja! – az agyunkban lejátszódó jelenségeket, amik miatt cselekszünk így – vagy úgy; ergo az érzelmeinket is meghatározzák az elemi részecskék bonyolult, kusza viselkedése. de egy előre kialakult / kialakított rendszer szerint. pont úgy van rendszer az emberi agyban, mint ahogy kerül rendszer a robotokba is. ezek előbb-utóbb tökéletesednek, és eljutnak egy olyan szintre, ahol már annyira sajátos identitással fognak rendelkezni, hogy szinte semmiben nem fognak emlékeztetni egy nagyon kevés emberi mivoltra is. aztán ha valami oknál fogva [ világháború, földönkívüliek támadása, környezetszennyezés, természeti katasztrófa, vízhiány, oxigén-hiány miatt ] kihal az emberiség, avagy csak egy nagyon kevés százaléka éli túl, akik elmenekülnek nagyon messze erről a bolygóról, akkor ezek a robotok túlélnek minket – esetleg ha bárki is velük marad, azt az uralmuk alá hajtják. majd telik-múlik az idő, évezredek, tízezerévek telnek el, elfelejtvén azt, hogy kik is voltak a teremtőik. aztán ők is létrehoznak egy új fajt [ akik talán ködből lesznek, vagy cseppfolyós halmazállapotúak, esetleg valami most még fel nem fedezett dimenzióban fognak lebegni, nem lehet tudni ], közben a nagy kísérletezés fölött ők is összevesznének, így pusztítván, majd ki is irtván egymást. az új faj meg túlélné, mivel annak mások voltak a szükségletei, így nem érintette őket roboték elektromos harca. majd ők is beállnának az ördögi körbe, előbb-utóbb vallásokat gyártanának, hogy hol volt, hol nem volt, még a hétfejű sárkányok előtt is, volt egyszer egy ősrobot, aki teremtett minket. de amikor a csúnya fekete-á-robot-e azt mondta, hogy fogytán a kékes-kkk-kő, ezért ne pazaroljatok annyi energiát, akkor egyesek nem tartották be, ezért most mi szenvedünk emiatt. imádkozzatok fekete-á-robot-e -hez, mert akkor nekünk jó lesz. majd megjelennek a köd-ateisták, majd inkvizíció a nyolcadik dimenzióban, majd újra felbukkannak az illuminátusok meg előlép az antikrisztus, és a bolygó ismét kiüríti a pöcegödröt, mert már küszöbön – ismét – az új faj. és ez így megy egészen addig, amíg be nem bizonyítják, hogy a google világhatalomra tör.
kisujjam, könyököm
Posted by rkv01xc72a | Filed under minden fos
persze, menjünk esküvőre. mondom szépen, nem megyek, mert unom. aztán átfut a fejemen, hogy jó lenne végre egy kiadós, brutál ivászat. rákérdek, mennyivel kell többet fizetni, ha én is megyek [ gondoltam, a felét elkunyizom a részemnek, hogy inkább az utcán igyak ismerősökkel, nyugodtan és aranyosan.... ], mire a válasz: ígyis-úgyis ugyanannyit adunk, fijam. hát jó. akkor megyek [ majd kicsempészek valami szeszecskét, s azért is kint iszom meg ezzel-azzal; mégis mi a faszt csináljak bent egy vendéglőben, vigyorogjak, jópofizzak meg ábrándozzak? e.. ], s majd jól bebaszok.
no, de kell új öltöny, mert a régi az kicsi már és szar is. mindenki kiöltözik, blablabla. hát lófasz, alapból rühellem a szúrós vászon-cuccokat, kényelmetlen, idegesítő, nem az én stílusom, maradi vagyok, konzervatív, nem akarom megszokni, ez van, tudom, velem van a baj. persze, vannak olyanok, amiket képes lennék felvenni, csak azoknak az áruk enyhén drága, az olcsó szarok szarak is. kúródik az agyam, hogy egy kurva esküvőért képesek lennének kidobni nem tudom mennyi pénzt valami olyan ruhára, amit az életben csak egyszer vennék fel. erre szarnék is, de nincs kedvem hallgatni egy éven keresztül, hogy vettünk neked felszerelést, most meg nyald ki ezért a seggünket. egy kurva esküvő miatt.
háht, nem lesz ivászat – bent. :)
amúgy nem ismerem a ‘rokonokat’, akik örök hűséget fognak fogadni egymásnak, sok-sok ember előtt. remélem, mihamarabb összevesznek és elválnak. >:) esküvő. lófasz. szertartás, vallással összekötött kabaré. nem igazán hat meg; minek kinyalni magunkat rengeteg emberfejű seggfejgeci előtt, csak azért, hogy lássák: mi is megházasodtunk? az egyetlen elfogadható okot csak a pénzben látom, új autó, lakás-vásárlás/felújítás, khm, khm ..
én is elgondolkoztam már azon, hogy valamelyik spanerinával házasodjak meg, aztán miután megkaptuk a dellát, lelépünk a színről. elosztanánk szépen, s mindenki élné tovább a szaros kis elbaszott életét. kerülne is üzlettárs, csak egyelőre nincs pofám, s amíg még látok más lehetőséget pénz-szerzésre, addig nem is nagyon foglalkoztat a gondolat. talán majd egyszer. :)
pénztelenség
Posted by rkv01xc72a | Filed under képregénybe illő, minden fos
a kurvaélet fasza ki van ezzel a csórósággal. se pénz, se meló. ahhrrrrrrr.
